"Életünk értékét a tetteinken mérik le."

Hányszor, de hányszor hallom mostanság, hogy "legalább élek" és leginkább olyanoktól, akik napjaik többségét (min. heti 4-5 alkalommal) valamilyen táncos szórakozóhelyen fejezik be. Az ő életük gyakorlatilag nem áll másból, mint munka és utána irány a szórakozóhely és minden, ami azzal jár (ezt valaki találóan úgy fogalmazta meg, "táncol és dug"). Ezzel el is ismerik, hogy lelkiélet mint olyan, ismeretlen fogalom számukra. Az elmélyülés, amely ahhoz kell(ene), hogy az ember megismerje önmagát, és ezáltal az életének VALÓDI célokat tudjon meghatározni, ismeretlen fogalom számukra.

Ha sehová sem vezető (ál)tevékenységekkel (pl. táncklubokba szerveződéssel) múlatod az időd ezen a világon, ha nincsenek VALÓDI (élet)céljaid, csak annyi, hogy estéről estére bulizhass, akkor csak sodródsz az életben... nem vagy más, csak TEREPTÁRGY más valakinek az életében... Ez az önámítás (önbecsapás) tipikus példája...

Amikor visszatekintesz életed alkonyán, lábnyomod sem látod majd ezen a világon... Gondolkozz! Valóban ezt szeretnéd?

Figyelj, ne járj úgy, mint a 40-es családanya, aki úgy döntött, most lesz salsa-ribanc...!