"Vajon miért vagyok egyedül?" � 

Feltetted már magadnak EZT a kérdést? Főleg, ha már hosszabb ideje magányos vagy?
... 
Olvasgatom az ismerőseim által megosztott a különféle "okosságokat terjesztő" fészbuk oldalak posztjait. Lehet találni mindenfélét A-tól Z-ig... 
Sok-sok ("egyedülálló") ismerősöm "kapaszkodik" a "személyiségfejlesztő" oldalak posztjaiba (és osztja meg azokat), melyek leginkább arról szólnak, hogy "NE VÁLTOZZ MEG! ÍGY VAGY JÓ! Ha így nem tetszel valakinek/senkinek, az nem a Te hibád... (hanem a milliónyi másiké, aki Téged nem értékel...)"

NEEEM, A LÓHERÉT NEM! Igenis a TE HIBÁD! :/ :/ :/ 
Bocs, de legalább egy kicsit szállj már magadba!!! Ha tök egyedül vagy már évek óta, ha lennének lehetőségeid kapcsolatokra, de valahogy sosem jön össze, akkor BENNED VAN A HIBA...

Persze, a döntés a Tiéd:
1. Nem változtatsz a kisugárzásodon-hozzáállásodon-személyiségeden-viselkedéseden (ahogy a gyengécske FB-posztok sugallják), de akkor valószínűleg hosszú-hosszú ideig még egyedül maradsz... Lehet, hogy egyszer majd TÉNYLEG eljön a szőke herceg, de Te akkor már (90 évesen) eléggé szottyadt leszel a családalapításhoz...
2. Változtatsz a kisugárzásodon-hozzáállásodon-személyiségeden-viselkedéseden, azaz KOMPROMISSZUMOT KÖTSZ és jóval nagyobb eséllyel indulsz a párkeresésben...
No persze, ez utóbbihoz energiát kell befektetned a dologba...

De ha csak a külsőségekre figyelsz oda és elnyomod az Önvalód (lelked) hangjait, ha "homokba dugod" a fejed a folytonos bulizásokkal (pl. mindenféle felszínes táncklubokba szerveződés) és ez alatt azt próbálod magadnak és a külvilágnak sulykolni (hazudni), hogy MENNYIRE JÓL ÉRZED ÍGY magad, semmi sem fog változni, CSAK AZ IDŐD KETYEG ezen a világon... 

Na persze, bármikor járhatsz úgy, a 40-es családanya a salsaval és nagypapival...

"A tudatlanság útján járót a félelem vezérli"

Az emberek többsége tart a számára ismeretlen dolgoktól...

Manapság visszafelé haladunk a fejlődésben. Annak ellenére, hogy rendelkezésre áll az internet adta "tudásszabadság", az emberek ma sokkal kevesebbet tudnak, mint akárcsak egy emberöltővel ezelőtt. Megérne egy gondolatsort, hogyan s miként lehetséges ez? Miért lehet ennyire sikeres a nyugati agymosó média és mi a célja ezzel a médiát irányítóknak? Bár ez utóbbi világosnak tűnik: HATALOM / URALOM. 

A tudatlan embert könnyű befolyásolni, irányítani. Mind az egyén szintjén (lásd pl. a 40-es családanya, aki most lett "salsaribanc"), mind a társadalom szintjén ("migránssorosozás").

DE mint minden, ez is Rajtad áll... Sokan DÖNTENEK úgy (persze, az ösztönlény szintjükön és nem tudatosan), hogy homokba dugva a fejüket élik le ezen életüket (munka + buli/tánc).

Dönthetsz úgy is, hogy nem leszel tudatlan, persze, ez némi lemondással és energiabefektetéssel jár, de így esetleg ezen földi léted alkonyán van esélyed arra, hogy ha visszatekintesz, látod a saját lábnyomaid a megtett Utadon...

"Életünk értékét a tetteinken mérik le."

Hányszor, de hányszor hallom mostanság, hogy "legalább élek" és leginkább olyanoktól, akik napjaik többségét (min. heti 4-5 alkalommal) valamilyen táncos szórakozóhelyen fejezik be. Az ő életük gyakorlatilag nem áll másból, mint munka és utána irány a szórakozóhely és minden, ami azzal jár (ezt valaki találóan úgy fogalmazta meg, "táncol és dug"). Ezzel el is ismerik, hogy lelkiélet mint olyan, ismeretlen fogalom számukra. Az elmélyülés, amely ahhoz kell(ene), hogy az ember megismerje önmagát, és ezáltal az életének VALÓDI célokat tudjon meghatározni, ismeretlen fogalom számukra.

Ha sehová sem vezető (ál)tevékenységekkel (pl. táncklubokba szerveződéssel) múlatod az időd ezen a világon, ha nincsenek VALÓDI (élet)céljaid, csak annyi, hogy estéről estére bulizhass, akkor csak sodródsz az életben... nem vagy más, csak TEREPTÁRGY más valakinek az életében... Ez az önámítás (önbecsapás) tipikus példája...

Amikor visszatekintesz életed alkonyán, lábnyomod sem látod majd ezen a világon... Gondolkozz! Valóban ezt szeretnéd?

Figyelj, ne járj úgy, mint a 40-es családanya, aki úgy döntött, most lesz salsa-ribanc...!

Azt kell(ene) eldöntened, ki vagy most és ki akarsz lenni!

Amíg nem ismered Önvalód (igazi önmagad), addig nem is keletkez(het)nek igazán SZÁMODRA létrejövő igények benned az életed alakulását tekintve. Ezáltal (élet)céljaid sem keletkez(het)nek és csak felszínes, sehova sem vezető tevékenységekkel [bulizás, táncklubokba (pl. salsa, bachata, kizomba, stb.) szerveződés, stb.] múlatod a drága időd ebben az életedben, karmát termelve magad és a környezeted számára.

Önvalód megismeréséhez az elmélyülésen keresztül vezet az Út. Amíg minden érzéked elnyomod hamis (látszat)tevékenységekkel és közben azt hazudod magadnak, "legalább élek...", nincs esélyed a valódi elmélyülésre... nincs esélyed az Utad megtalálására... csak sodródsz... és az időd múlik ezen a világon...

Gondolkodj!

Nehogy úgy járj, mint az egyszeri 40-es családanya nagypapival és a salsaval...

Lányok, most komolyan, ne má’!
A cimborám meséli a történetét (de már hetek óta  )

Több, mint 1,5 évet együtt volt egy negyvenes asszonykával (egyidősek), akivel hihetetlenül passzolnak az ágyban… de csak az ágyban… A cimborám akkor még úgy hitte, nem is lesz más…
Ismerik már egymást évtizedek óta, de amikor összejöttek, az asszony eléggé középszerű volt, volt is rajta legalább +10 kiló, semmi önbizalma, semmi önbecsülése nem volt, egy rossz házasságban tengődött (18 éves kora óta - 3 nagy gyerek), ahol a férje folyamatosan alázta, sárba döngölte (mondjuk, ez az asszonyka verziója, a férj változatát nem ismerjük…). Állítólag, el akarja hagyni a férjét, csak hát nem tud egyedül fenntartani egy albérletet (sem)…

A srác folyamatosan udvarolt neki, építette az önbizalmát, rávette arra is, hogy tornázzon (otthon)… Mondjuk, csak éppen annyit, hogy elkezdjen változni… Persze, ehhez még szervesen hozzájárult az irgalmatlan jó és rendszeres szex a sráccal… (Állítólag, a cimborám tapasztalata mellett az asszonyka kinyílt, „bevállalós” lett az ágyban). 

Az asszonyka – közben – szépen kikupálódott, jól néz ki (magam is láttam, TÉNYLEG dögös) és elkezdte észrevenni a körülötte lévő pasik érdeklődő pillantásait. A dolog odáig fajult, hogy az asszony elment tánctanfolyam(ok)ra… egyedül(!)… Ahol – annak rendje és módja szerint – összekeveredett az egyik táncpartnerével (vagy legalább egyik táncpartnerével)… és a cimborám parkolópályára került…
Állítólag, a tánctanfolyam(ok) előtt az asszonyka fülig szerelmes volt a cimborámba, de a cimborám nem tudott mit kezdeni az asszony családos voltával… Pedig, olyan érzés van/volt közöttük, amit kevesen éreznek egymás iránt az életben… állítólag… 

Most, hogy az asszonyka parkoltatja a srácot, a srác rájött, hogy ő is szerelmes az asszonyba… Csakhogy, most már az asszonynál nagypapi az első (így hívják egymás közt az asszony új szeretőjét, mert az több, mint 10 évvel idősebb az asszonynál, „ötvensok” éves és már nem is lesz fiatalabb), annak ellenére, hogy az asszony is tudja, nagypapinak maximum csak múltja van, jelene éppen, hogy csak érzékelhető, jövője semmiképp sincs már. Sőt, az asszony állítása szerint, nagypapi az ágyban sem villog úgy, ahogy kellene… Viszont, együtt járnak táncolni… Nagypapi (aki közben tényleg "nagypapi" lett...) hozza-viszi munkába, sokszor beugrik hozzá a munkahelyre is, gyakorlatilag körbekerítette az asszonykát, pórázon (és szemmel) tartja (mutattak róluk salsa-videót, amikor nem együtt ropják, akkor is az asszonykát figyeli árgus szemmel, kivel mit csinál... ja és, totyog és rettentő "puhos"...) és ez az asszonynak – valamiért – jól esik, elvárja. Az én cimborám nem ilyen. Ő Társat keres maga mellé, nem pórázon tartott ölebet… 

Közben, amikor még beszélnek telefonon, az asszony azt mondja a cimborámnak, hogy őt szereti, vele akar együtt élni, de már nem bízik benne meg… A dologhoz hozzátartozik, a nagypapi-időszakban is rendszeresen szexeltek, amíg össze nem kaptak a cimborám születésnapja környékén… No persze, nagypapi nem tud az egészről semmit sem, ő azt hiszi, ezzel az asszonnyal megfogta az isten lábát, hiszen ötvensok évesen mennyi esélye lehet még egyszer a lefelé szálló életében egy negyvenes évei elején lévő igencsak dögös asszonykát kifogni magának…

AGYHALÁL! JAAAJJJJ!!! �� 

Már rengeteg sör lefolyt a gigámon ezt a történetet hallgatva. Szerintem, már lassacskán új májra kell kezdenem gyűjteni… Hiába mondom a cimborámnak, ez a nő egy RIBANC, hagyja a fenébe, a srác nem tud elszakadni tőle (no meg persze az irgalmatlan jó szextől sem)…

Naggggyon kérek minden Hölgyet, ne játszadozzon a pasikkal, mert utána nekünk, a cimboráiknak kell felmosni őket a padlóról, illetve a májunk (és agysejtjeink) bánja a rengeteg „szolidarító” piálást…!!! 

Könyörögve kérem a Szeretve Tisztelt Hölgytársadalmat, legalább a – semmiről sem tehető – cimborák egészségére legyenek tekintettel!

UPDATE2 2018-05: a cimborám mondta, nemrég felhívta az asszonyka és gyakorlatilag közölte vele, hogy bár nagypapival (is) kavar, még mindig a cimborámat szereti és gyakorlatilag napi beszédtéma a cimborám az asszonyka és nagypapi között... EZ MILYEN MÁ'?'!?!?    

TE JÓ ÉG!!!! EKKORA RIBANCOT!!!!!     �dsdds

A bizalom olyan, mint a papírszív, ha elégetik, hamar tovaszáll még a füstje is... és sohasem lehet már összerakni...

... így hát, kérheted a megbocsátást, és valószínűleg meg is kapod, de a bizalom már sosem jön vissza...

Ha úgy gondolod, teszel, amit teszel, mindegy is, mert majd utána bocsánatot kérsz az érintettektől, gondolj a csatolt képre...

(De azért, nem kell úgy viselkedni, mint a 40-es családanya, aki úgy döntött, hogy most lesz (salsa)ribanc...)

A férfiember IMÁDJA a ribancokat! DE…

vagy MESTERKULCS vs. rossz lakat

Megéltem már pár évtizedet, megismertem már jó párezer embert, de nem igazán emlékszem, hogy valaha is akadt volna közöttük olyan, aki kifejezetten ribancot keresett volna CSALÁDALAPÍTÁS céljából. Sok minden másra igen, de családalapításra NEM. A férfiember fejében a ribanc NEM CSALÁDANYA (és a családanya nem ribanc) és teljesen külön is választja a kettőt. Tehát, Hölgyeim, esetleg érdemes lenne eldönteni (lehetőleg, még az „elején”), hogy mi a cél az életben? Szerepel-e közöttük család + gyerekek, mert a „MESTERKULCS vs. rossz lakat bölcselet” igen erősen létezik a férfi ÖSZTÖNÖKben (és hozzáállásban), amelyet onnan kisöpörni pár évtizednyi nyugati agymosó média nem tudott és még sokáig nem is tud…
http://fotelmondo.blog.hu/2017/10/27/mesterkulcs_232 

Persze, ha nem cél a családalapítás, akkor teljesen más a helyzet… ;) Akinek annyi elég az életben, hogy a férfiak csorgassák a nyálukat utána, annak felesleges bármin is gondolkodni, de a nyálcsorgatás nem szól másról, mint kizárólag a testiségről... Akinek ez elég... :/ 
http://fotelmondo.blog.hu/2017/05/06/ha_ribancnak_oltozol_es_ugy_is_viselkedsz_ne_haborodj_fel 

HANGSÚLYOZOM, messzemenőkig híve vagyok az egyéni szabadságjogoknak és az egyenlőségnek, de Hölgyeim, kérlek, vegyétek figyelembe a fent leírtakat, amikor úgy döntötök, hogy mekkora buli már ribancnak állni, mert az milyen népszerű és divatos dolog…

Ámbár, nem belelátva a női fejek kavalkádjába, csak gyanítom, hogy mint sok minden más, ez is jellem kérdése… 

Manapság nagy divat (pl. az egyéni szabadságjogokra hivatkozva) döntéseket hozni. Viszont, azt jellemzően elfelejtik az emberek, hogy a döntéseiknek következményei is vannak saját magukra, a szeretteikre, a környezetükre, a Társadalomra nézve, amely végső soron visszahat a magára döntéshozóra is. Jelen példánknál maradva, ha valaki úgy dönt, hogy ebben az életében ribanc lesz, annak is következményei vannak, nemcsak saját magára nézve, de minimum a körülötte élőkre is. Erre próbáltam több posztomban is utalni („Ha ribancnak öltözöl és úgy is viselkedsz, ne lepődj meg, ha úgy is bánnak veled…”) 
http://fotelmondo.blog.hu/2017/03/05/ha_ribancnak_oltozol_es_ugy_is_viselkedsz 
... 

De azért, most komolyan, de TÉNYLEG! Miért kell úgy viselkedni, mint a 40-es családanyának nagypapival és a salsa-val?

Manapság túlságosan sokan akarnak csupán csak "jónősködés"-ből megélni...
A szépség önmagában semmiképp sem nevezhető JÓ tulajdonságnak, így értéket sem hordoz.
... 
Mindig megrökönyödve nézek, amikor olyannal találkozom, hogy egy szép nő / jóképű férfi csak azért gondolja magát jobbnak, értékesebbnek, különbnek a körülötte lévőknél, mert szép. (Mondjuk, nálunk még inkább csak a nőkre jellemző, de már egyre több faszi is viselkedik így...) És persze, ezt érezteti is a körülöttük lévőkkel...
... 
A nyugati típusú agymosó média (leginkább a filmipar útján) már hosszú évtizedek sulykolja a tömegekbe, hogy aki/ami szép, az BIZTOSAN jó is, és ahhoz, hogy valaki/valami jó legyen szépnek KELL lennie... 
... 
A szépség egy állapot, mely ráadásul múló állapot. Az igazán ünnepelendő jó tulajdonságok nem itt kezdődnek... Persze, lehet szép ember is értékes, de nem a szépsége folytán, hanem egyéb - a Társadalom/környezete számára - értékes tulajdonságai miatt...  

UPDATE: No persze, a 40-es családanya, aki most dönt úgy, hogy (salsa)ribanc lesz, kérdés, hogy mekkora érték a Társadalom számára...?

"Ha ellen akarsz állni mások befolyásának, minél jobban ismerned kell önmagad."

Sajnos, ez annyira igaz, hogy a Társadalmunk minden szintjére ráhúzható meglátás. Igaz az egyének szintjén, mert hány és hány olyan ember van, akit a párja befolyásol, elválaszt a barátaitól, elnyom. Végső soron, a fenti címben meghatározott problémára vezethető vissza.

Igaz a tömegek szintjén is, ahol politikai vezetők használják ki a tömegek befolyásolására (lásd pl. "migránsozás"), hogy saját céljukat elérjék. Itt még sajnos bejön mellé a csordaszellem, amely "kényszeríti" az elmeroggyant tömegeket a "vezérürű kolompjának hangját" szolgaian követni, emelve a befolyásolás hatékonyságát...
A történelem azt mutatja, hogy az ilyen szintű tömeges befolyásolás sosem a jó célok érdekében történt... 

Önmagunk megismerése csak belső elmélyüléssel (és szüntelen tanulással) valósulhat meg. Sem a vakbuzgó hit, sem az elemi tudatlanság nem segíti elő...

UPDATE: a 40-es családanyának, aki most döntött úgy, hogy (salsa)ribanc lesz, nem sikerült ellenállni mások befolyásának...