"Vajon miért vagyok egyedül?" � 

Feltetted már magadnak EZT a kérdést? Főleg, ha már hosszabb ideje magányos vagy?
... 
Olvasgatom az ismerőseim által megosztott a különféle "okosságokat terjesztő" fészbuk oldalak posztjait. Lehet találni mindenfélét A-tól Z-ig... 
Sok-sok ("egyedülálló") ismerősöm "kapaszkodik" a "személyiségfejlesztő" oldalak posztjaiba (és osztja meg azokat), melyek leginkább arról szólnak, hogy "NE VÁLTOZZ MEG! ÍGY VAGY JÓ! Ha így nem tetszel valakinek/senkinek, az nem a Te hibád... (hanem a milliónyi másiké, aki Téged nem értékel...)"

NEEEM, A LÓHERÉT NEM! Igenis a TE HIBÁD! :/ :/ :/ 
Bocs, de legalább egy kicsit szállj már magadba!!! Ha tök egyedül vagy már évek óta, ha lennének lehetőségeid kapcsolatokra, de valahogy sosem jön össze, akkor BENNED VAN A HIBA...

Persze, a döntés a Tiéd:
1. Nem változtatsz a kisugárzásodon-hozzáállásodon-személyiségeden-viselkedéseden (ahogy a gyengécske FB-posztok sugallják), de akkor valószínűleg hosszú-hosszú ideig még egyedül maradsz... Lehet, hogy egyszer majd TÉNYLEG eljön a szőke herceg, de Te akkor már (90 évesen) eléggé szottyadt leszel a családalapításhoz...
2. Változtatsz a kisugárzásodon-hozzáállásodon-személyiségeden-viselkedéseden, azaz KOMPROMISSZUMOT KÖTSZ és jóval nagyobb eséllyel indulsz a párkeresésben...
No persze, ez utóbbihoz energiát kell befektetned a dologba...

De ha csak a külsőségekre figyelsz oda és elnyomod az Önvalód (lelked) hangjait, ha "homokba dugod" a fejed a folytonos bulizásokkal (pl. mindenféle felszínes táncklubokba szerveződés) és ez alatt azt próbálod magadnak és a külvilágnak sulykolni (hazudni), hogy MENNYIRE JÓL ÉRZED ÍGY magad, semmi sem fog változni, CSAK AZ IDŐD KETYEG ezen a világon... 

Na persze, bármikor járhatsz úgy, a 40-es családanya a salsaval és nagypapival...