Köcsög, rohadt MLSZ!
A tegnapi athéni teljesítmény után ez a legkevesebb, amit gondolunk. Merthogy, miként lehet az, hogy ömlik az állami pénz (a magyar emberek pénze – a mi pénzünk) a magyar futballba (már amióta a Kedves Vezérünk újra hatalomra került – 1998-2002 között is ezek ámokfutottak az országunkban) és mégis sorozatosan ilyen fos teljesítményt nyújtanak a magyar csapatok nemzetközi szinten. Mégiscsak az MLSZ az elsőszámú felelőse ezeknek a teljesítményeknek… gondolhatnánk…
A tegnapi teljesítményre a „híg, folyékony széklet” jelző a helyénvaló, kiegészítve egy főnöki jellegű beszólással: „Ez így fos, de ha összeáll, lehet még szar.” És akkor kitérhetnénk a magyar labdakergetők (merthogy, futballistának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetnénk őket) agyonajnározott, folyamatosan sztárolt „krémjére”, akik – magyar viszonylatban – irgalmatlan pénzekért alibiznek hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, évtizedekről évtizedekre, generációkon átívelően… Az az igazság, hogy magyar emberként én abszolút megértem a „Mennyei Ligá”-ban futkosó labdarugdosódókat, hiszen ki nem akarna nulla befektetett energiával és tudással toronymagasan a szaros magyar átlag felett keresni és élni (erre még visszatérünk később). Ha megtehetném, valószínűleg, én is megtenném… Vagy nem?
Sokkal inkább azt kellene megvizsgálni, hogy miért nem kérik számon ezeken „alibihuszárok”-on a beléjük tolt tömérdek pénzt azok, akiknek ezt számon kellene kérni rajtuk? Kik ezek egyáltalán? Nyilván elsősorban az edzői stábok tagjai, majd a klubvezetők, klubtulajdonosok, de ne hagyjuk ki a – keselyűként minden koncon marakodó – játékos ügynököket/menedzsereket sem. Az előbbi „miért”-re kézenfekvő a válasz: ezek is abból élnek, amit az állam eléjük vet. Valós piaci értéke már borzasztó régóta nincs a magyar futballnak, így valós piaci körülmények között nem is tudna megélni a magyar futball(-nak nevezett bohóccirkusz). Azt kell végre meg- és belátnunk, hogy azoknak, akik most a magyar futballban/ból élnek, egyáltalán nem érdekük, hogy a jelenlegi struktúra/helyzet megváltozzon, javuljon, hiszen akkor nekik menniük kellene a "húsos fazék" mellől. És tekintve, hogy amúgy borzasztó tehetségtelenek és szakmailag tudatlanok/tanulatlanok/fogalmatlanok, irgalmatlan gyorsan felkopna az álluk a valós világban. Ennek megfelelően, tessék-lássék intézkedéseket – időről időre – hozva úgy tesznek, mintha serényen ügyködnének a futballunk felvirágoztatásán… ámde talmi az egész tevékenység, Grigorij Alekszandrovics Patyomkin borzasztó büszke lenne a mai magyar követőire…
De, mit lehetne tenni ezek ellen? Ellenük direktbe semmit sem.
MERT, a magyar futball csak a szimptóma, a tünet! Sokkal-sokkal mélyebb és nagyobb a baj: az egész magyar társadalom beteg. Ugyanazok a problémái a társadalmunknak nagyban, mint a labdarúgásunknak kicsiben: borzasztó tehetségtelen, szakmailag nulla, tisztességtelen, gerinctelen, a becsületet még hírből sem emberszerű véglények vannak azokon a stratégiailag fontos posztokon, ahol Deák Ferenceknek, Kossuth Lajosoknak, Batthyány Lajosok, Széchenyi Istvánoknak kellene tevékenykedniük, és nem olyan takonygerincű politikusoknak, akiknek egyetlen és kizárólagos céljuk nulla befektetett energiával és tudással toronymagasan a szaros magyar átlag felett keresni és élni…
De EZ már a mi (a magyar emberek = magyar társadalom) felelősségünk, mert mi engedtük ezeket oda és mi nem zavarjuk el ezeket onnan… Így jogunk siránkozni nem nagyon van… végső soron, a magyar futball teljesítménye felett sem…
Mit tehetünk? Rövidtávon semmit sem, mert most akárki is kerül oda, ugyanilyen mentalitással, tudással, hozzáállással számolhatnánk…
Mindenki először a „saját háza táján” tegyen rendet (tisztesség és becsület)… aztán kezdhetünk egy kicsit nagyobban gondolkodni. Ez a MI felelősségünk.
