Muszáj valamennyire intelligensnek lenned, hogy észrevedd, hülye vagy.

Fot L' Mondó - A Világ Rendje

Távol Ázsiától

2016. július 11. - Fot L' Mondó

Nemrég megtaláltam egy régi cikket, amely még most is rendkívül helytálló... érdemes végigolvasni... és elgondolkodni rajta... és esetleg megosztani... 

fotelmondo1.jpg

"Távol Ázsiától

Ha egy megfelelő erőforrásokkal rendelkező szervezet – adott esetben például a kormány – nem hozza az elvárt eredményeket, a háttérben igen gyakran vezetési (vezetői) válság áll. A téma egyik legismertebb nemzetközi szakértője, a tíz éve elhunyt Thomas Gordon vezetői modellje szerint a legjellemzőbb hibaforrás az „erős” (hatalom centrikus) és a gyenge (sodródó) vezető. Az amerikai pszichológus szerint az „erős” vezető a munkatársaitól leginkább engedelmességet vár el – hiszen ő mindent jobban tud –, az önállóságnál sokkal többre becsüli a hűséget, nem bízik senkiben, és felsőbbrendűnek érzi magát. Gordon modellje szerint – amely az egyik legelterjedtebb vállalatszervezési metódus az angolszász világban – ez a vezetési struktúra legfeljebb rövid távon lehet hatékony. Törvényszerű eredménytelenségét a „beépített kudarcgenerátor” okozza: az „erős” vezető alatti hierarchiában automatikusan kialakulnak a hatalommal szembeni reakciók.

A felfelé irányuló közlés, kezdeményezés elsorvad, és a vezetőhöz csak torzított információk érkeznek (mindenki azt mondja, amit a főnök hallani akar). Megjelenik a talpnyalás és a destruktív versengés a vezető kegyeiért. A behódolás és a konformizmus mellett a másik kiszámítható reakció az ellenszegülés (lázadás vagy leplezett szervezkedés), amely logikus válaszlépés ugyan, de nem az eredményesség növelésének irányába mutat. Gordon szerint az „erős” vezető alatt a szervezet nem tud csapatként működni. A bástyaként őrzött hatalom a vezetőre is káros hatással van: a kézi vezérlés és a folyamatos felügyelet idő- és energiaveszteséget okoz, gyanakvásra és rendőri szerep ellátására késztet, stresszt, szorongást vagy akár bűntudatot is kiválthat, és végső soron csökkenő befolyáshoz vezet (nem a hatalmi struktúrában, hanem a folyamatok tényleges irányításában).

Thomas Gordon – aki a szülői és a pedagógusi eredményességről is remek könyveket írt, és mindig a megértés, az együttműködés, a kommunikáció szerepét hangsúlyozta – szerint a vezetés fő funkciója nem a hatalom demonstrálása. Ha csak a vezető érzi győztesnek magát, és a „mindenki nyer” helyzetek helyett mindenki mással minden helyzetben éreztetik a gyengeségét és az alávetettségét, az aláássa a szervezet hatékonyságát.
Gordon nézetei nem Amerika-specifikusak, és egyáltalán nem új keletűek: a „művelt világ” mindezt már évezredek óta tudja, méghozzá Ázsiától. Lao-ce, az i. e. 4. században élt kínai filozófus szerint „a vezető akkor jó, ha az emberek észre sem veszik. Kevésbé jó, ha szolgálják és éljenzik, és a legrosszabb, ha már megvetik. Ha nem tiszteljük az embereket, ők sem tisztelnek bennünket. A jó vezető keveset beszél, és ha munkáját elvégezte, céljai megvalósultak, az emberek azt mondják: egyedül csináltuk”.

(Hargitai Miklós – Népszabadság – 2012.08.01.)

Nem ismerős a helyzet?

Minél többen tudjanak róla...

A bejegyzés trackback címe:

https://fotelmondo.blog.hu/api/trackback/id/tr88881956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.